Ókori Görögország és Róma

Az ókorban, ahogy már tanultuk, a mágia még mindig a valláshoz kötődött. Ez leginkább a görög és római istenek esetében látható, amelyek gyakran öltöttek állati alakot. Ez is az animágia előzménye volt, mivel itt már megjelent az alakváltás. Görögországban Kréta szigetén volt jellemző a bikakultusz, mely az őskori totemizmusból alakult ki. A legjelentősebb mágiaág a jóslás volt. Papnők végezték a jóslást, erre a célra épített templomokban. (Pl.: Delphoi, Epidaurosz) A csillagászat itt volt a legjelentősebb. Általában más népektől tanult módszereket, eredményeket használtak fel.

A rómaiak elődei, az etruszkok szintén sok mágiaágban jártasak voltak. Az egyik legjellemzőbb a jóslás volt, melyhez állati testrészeket használtak (pl. máj).  A természeti jelenségeket is felhasználták a jósláshoz. Az etruszkok módszereit a rómaiak továbbfejlesztették. A madarak megfigyeléséből jósoltak az augurok, akik az istenek válaszát olvasták ki a madarak röptéből. A madarak beléből jósoltak a haruspexek, akik szintén jeleket értelmeztek. A jóslatokban fontos szerepük volt a „Sibylla-könyveknek”. Állítólag Sibylla, a jósnő jóslatait tartalmazó 9 könyv volt, amit a jósnő el akart adni a királynak. A király túl soknak találta az árat, ezért a jósnő elégetett hármat, a többi hatot pedig ugyanennyiért akarta eladni. Majd még hármat elégetett, a többit ugyanannyiért kínálta. A király a madárjósoktól kért tanácsot, akik kiderítették, hogy isteni ajándékot utasított vissza. A király ezért megvette a maradék három könyvet. Ezekben keresték meg később a megfelelő jóslatokat.

Házi feladat: Az említett jóslásmódszerekről mit tanultatok jóslástanon? Írjatok mindegyikről rövid jellemzést!

mesmes@vipmail.hu