Ghúl

Arra az emberre, aki szereti a visszataszító dolgokat, szórakozik azon, ami undorító, és örömét leli az ocsmányságokban azt mondják angolul, hogy ghoulish (hátborzongató) ízlése van. Ez azért van, mert a ghúlok leginkább arról ismeretesek, hogy halottakat ásnak ki, és rothadó emberhúst esznek. Ennek ismeretében nemigen tudjuk elképzelni, miért választotta lakhelyéül egyikük a Weasley család padlását. (a magyarban ez a padlásszellem, egyébként a mumushoz hasonlóan a lidércek közé tartozik) Megfordulhat a fejünkben, vajon mit tartanak odafent.

Bár helyük van a nyugati néphagyományban is, a ghúlok először az arab mondavilág ókori legendáiban keltek életre, ahol lázadó gonosz szellemek, dzsinnek voltak. Elsősorban sivataglakók-bár ólálkodnak barlangokban, vándorolnak a vadonban is, és kiszimatolják azokat a helyeket, ahol friss halottat gyanítanak. A ghúloktól emberevő, sírrabló szokásaik miatt félnek Észak-Afrika, Közel-Kelet és India-szerte. Miközben boldogan falják föl az összes útjukba kerülő hullát, addig nem igazán elégedettek, amíg maguk is nem ölnek.

A ghúlt nem lehet pontosan leírni. Vannak történetek, amelyek szerint a tevéhez, az ökörhöz, a lóhoz vagy az egyszemű strucchoz hasonlít. Más leírásokban borzas, csomós, szemét eltakaró haja van. Valódi megjelenése azonban nem sokat számít, mivel a ghúl állandóan változtatja alakját, könnyedén magára vesz bármilyen álcát, amely magára vonja az emberek tekintetét. Előfordul, hogy magányos vándor alakját ölti fel, aki azt állítja magáról, hogy ismer egy rövidebb utat, és így csalogatja az igazi vándort a sivatagba, ahol könnyedén végez vele és fölfalja. A ghúl kedvenc trükkje azonban az, hogy gyönyörű nőként jelenik meg, aki ideális csalétket jelent egy vándorló férfi számára.

Az igazán éber utazó megvédheti magát, ha megnézi a ghúl lábát, amelyről mindig fel lehet ismerni. Mindegy, hogy a ghúl milyen alakban jelenik meg, a lába mindig kecske-, teve-, vagy szamárláb marad. Sajnos azonban mire a lehetséges áldozat elég közel jut ahhoz, hogy észrevegyen bármilyen oda nem illő testrészt, a ghúl már készen áll arra, hogy széttépje és megegye ebédre. Az utazónak egyetlen esélye marad arra, hogy megmeneküljön, nevezetesen, ha egyetlen, jól irányzott, fejére mért ütéssel megöli támadóját. A második csapás, szokatlan módon, új élettel tölti meg a vérengző ghúlt, akinek nem fog tetszeni hogy ebéd közben megzavarják.