2. óra- Mandragóra
A mandragórát az ókorban fájdalomcsillapítóként, gyógyszerként, altatóként használták. A rómaiak érzéstelenítőként műtétek előtt megetették a beteggel. A szerelmi bájitalok fontos hozzávalója volt a középkorban, és a legendák szerint Kirké is használta. Az angolok szerint elűzi a démonokat, más kultúrákban viszont a démonok lakhelyének gondolták. A másik alkalmazása a jóslás volt, mivel úgy gondolták, hogy a kérdésekre bólintással válaszol. Ezért pl. Németországban gyakran fel is öltöztették.
A mandragóra gyökere ember formájú, ez a varázserejű része. Mikor kihúzzuk a földből, visítani kezd. Aki ezt meghallja, meghal. De a fiatal mandragórák sikolya még nem halálos, csak ájulást okoz. Egy régi füvészkönyv szerint egy kötelet kell rá kötni, melynek másik végét egy kutya nyakára kötjük, és miközben a kutyát magunkhoz hívjuk, kihúzza a mandragórát a földből. Ezt tartották biztonságos kiszedési módnak.
A mandragórát felhasználhatjuk különféle bájitalokban, leggyakrabban a kővé dermesztett embereket felélesztő főzethez használják.
hf: jellemezni a mandragórát, nem szó szerint a leckéből!!