Teafűolvasás

A teafűolvasás, más néven tasszeomantia Kínából származik. A 6. században alakulhatott ki. A 17. század elején terjedt el a tea Európában a holland kereskedők segítségével. A század közepére mindenhol megkedvelték, s ekkor kezdett kialakulni a jóslás módszere is.

Az ókorban már voltak hasonló jóslásformák, például a rómaiaknál az oinomantia, mely hasonló volt, borból jósoltak. A középkorban pedig viaszból, ólomból és hasonló anyagokból jósoltak így. A 18-19. században sok módszer terjedt el a teafűolvasásra. Bárki megtanulhatta, így nem csak a hivatásos jósok, de a gazdagabb emberek is alkalmazták szórakozás céljából.

A legáltalánosabb módszer a következő: tealevelekből főzzünk teát, és leszűrés nélkül öntsük fehér színű csészébe. Ezután a teát úgy igyuk meg, hogy a leveleket egy kevés folyadékkal együtt a csésze alján hagyjuk. A csészét forgassuk meg háromszor, majd borítsuk lefelé. Miután a levelek nagy része leesett, a maradék által kiadott alakzatokból jósolhatunk.

Ezek az alakzatok állítólag a jövőt mondják meg. Minden jelnek külön jelentése van, ezek elhelyezkedése is számít, például a csésze széléhez közelebbiek hamarabb bekövetkező eseményt jeleznek.

Házi feladat: Írjatok 5 jelet, és tippeljétek meg, milyen jelentésük lehet!